Az aprócska kávézó pultjánál ültem egy csésze forró kávé társaságában. A rozoga épület már a szívemhez nőtt, gyerekkorom óta ide járok. A kávé borzalmas, de a koffein felgyorsítja az agyam működését. Az épület egy eldugott  kisvárosban, Aune-ban kapott helyet. A városka nem szerepel egyik térképen sem, az átutazó emberek csak áthajtanak rajta, néha-néha pedig bejönnek ide és isznak egyet a borzalmas kávéból. 
A helyiség nem volt zsúfoltig tele. Igazából nem sokan járnak ide, az embereknek nem tetszik túlzottam ez a hely. A falak bomladoznak, a sarkokban pedig különböző foltok éktelenkedtek.
Gondolataimból az ajtó fölötti csengő éles hangja rázott ki. Egy számomra ismeretlen srác lépett be az üvegajtón. Egy pillanatra felé fordultam, az arcát nemigazán láttam, de smaragd zöld szeme megragadta a figyelmem. Egy halvány mosolyt eresztett felém, majd leült az egyik asztalhoz. Pár percig kavargattam a kávémat, majd lehúztam. Az utóíze még a kávéscsésze alján maradt kávé sűrűjénél is borzasztóbb. Szúrós dohányfüst csapta meg az orromat, melytől köhögnöm kellett. Végignéztem az embereken, majd az "új" fiún akadt meg a szemem. Szép komótosan feltápászkodtam a székről és a fiú asztalához sétáltam, látszólag tesz arra, hogy kipusztítja az emberiséget. Leszedtem az asztal fölé felakasztott, "Tilos a dohányzás!" táblát és rávágtam az asztalra. 
- Remélem tudsz olvasni. - mondtam, majd a táblára mutattam. Elmosolyodtam, sosem voltam még ilyen magabiztos az idegenekkel. Visszamentem a pulthoz, kifizettem az adrenalin bombámat, majd felvettem a szék alá hajított válltáskám és indultam ki az épületből. 
- Faith! - hallottam egy ismerős hangot. - A mobilod, ne hagyd itt. - mosolygott rám egy jó barátom, Jamie. Már egy ideje itt dolgozik, többek között azért is járok ide. Szeret itt dolgozni, azt mondja sok ismerőst szerezhet. 
- Köszönöm. - mondtam, majd elvettem tőle a telefont. Kinyitottam az autóm ajtaját és beszálltam a volán mögé. Elfordítottam a kulcsot és a motor felbúgott. A visszapillantóba nézve összekötöttem vörös loknis hajamat és elindultam a suli felé, hogy kipakoljam a szekrényem. Ez a nyár első napja. Bár itt Aune-ban nincs igazán nyárias idő, a szünet attól még ér. 
A suliba érve a szekrényem felé vettem az irányt. Kiszedtem a cuccaim és beleraktam a táskámba. Leszedtem a fényképeket és a táskámba gyűrtem. Kiléptem az iskola épületéből és a kocsihoz sétáltam. Egy kis kerülővel indultam haza felé. 

Nos, emberek megérkezett az első rész. ^^ Remélem tetszeni fog. :33
Egy kicsit rövid lett, de a következő rész hosszabb lesz.
Hamarosan a 2. rész is megérkezik... .) Addig is kellemes nyarat kívánok minden olvasómnak! ^^